Rómeó és Júlia, mi lett volna ha…

A költő pennát ragad, és új történetbe kezd:
„ Valamikor réges- régen élt Veronában két család, a Montague és a Capulet dinasztiák. Ősi viszály dúlt közöttük, hogy mióta, vagy miért arra még a legvénebb agg se emlékezett már. A harag lelkükben mind nőttön nőtt. A gyűlölet tövises virága gyökeret vert az utódaik szívébe is. Ezt kapták örökül, és ezt örökítették tovább. Apáról fiára, anyáról lányára szállt. Lépten, nyomon összecsaptak, folyt a vér, hullott a nép, fogyatkozott a két família.
Míg egy nap Verona bölcs hercege, Escalus úgy döntött pontot tesz az ügy végére. E képen szolt:
- Ebből elég! Betelt a pohár! Legyen végre béke már! Ez egyszer még mindenki elmehet, de ha még egyszer összecsapni mertek, a rendbontásért a fejetekkel fizettek!
Behúzta fülét farkát mind a két család. Hallgatólagos fegyverszünet kötetett hát, persze csak néhány órára.
Capuleték bált tartottak aznap éjjel. Júlia, Capulet lánya töltötte a tizennégyet. Ott volt mindenki, aki csak számít Veronában. Természetesen Montaguek nem szerepeltek a vendéglistán. De az ifjúság gyakorta sokakat forrófejűvé tesz, így esett az eset, hogy néhányam az ellenséges család fiataljai közül mégis besurrantak az állarcos partira. Köztük volt Rómeó is, Montague fia.
Rómeó és Júlia, két fiatal szív, naná, hogy egymásra találtak, ebből lett a nagy galiba. Úgy gondolták ők, hogy szerelmük majd áldást hoz Veronára és megbékél a két család. Boldogság, házasság, gyerekek, meg happy end. De a Kegyetlen Sors megkavarta a szálakat, mint az északi szél. Újabb ökölcsapásra került sor melyben Mercutio életét kioltották. Ezt legjobb barátja Rómeó nem nézhette tétlenül. Végül Rómeó is ölni kényszerült.
Persze, jött a herceg, hogy fejeket vétessen. De mivel szemet-szemért elv érvényesült, Rómeó Mercutio gyilkosával végzett, nem hozott halálos ítéletet. Rómeót csak száműzte Veronából.
A szerelmesek elszakadtak egymástól. Bár terveket szőttek, hogy lehetnének újra együtt, de kudarcba fulladt miden álmuk. Egymás karjai közt méreg és tőr által halt meg a pár. A happy end most elmarad.”
A költő dolga végezve hátradőlne, de ekkor, mint egy szélvihar betoppan írói világába egy hölgy.
- Ugyan már William, nem lehet, hogy így legyen vége!
Írónőnk elkobozza Will pennáját, felüti notbook-ját és lassan gépelni kezd.
„ Igaz, hogy Rómeót száműzik, igaz, hogy a szerelmeseket elszakítják egymástól, de a történet itt még korántsem ér véget. Júlia nem ül tétlenül, hanem Rómeója után szökik. Mantovában élnek néhány évig. Végül a szülők megbékélnek a házasságukkal, beszüntetik a viszályt. Barátok lesznek a Montaguek és a Capulettek. Rómeó és Júlia boldogan él, jönnek sorban a gyerekek. Itt a várva várt happy end.”
- Nem jobb vég ez Sir William?- kérdezi írónőnk.
- Még hogy boldog vég? Hol van az? Na, jó, ha azt akarod, folytathatom ott, ahol abbahagytad- feleli a költő.
„Nézzük, hát mit csinál ezután a két szerelmes. Júliához sorban érkezik a gólya, szinte évente hoz a szájában egy újabb porontyot. Az ifjú anya egész nap a babái körül sürög-forog, vezeti a háztartást, mos, főt, takarít, kiszolgálja az urát. Már nem olyan friss és üde, hiszen túl van már a 25-ön. Férjével is gyakran pöröl, hiszen folyton összesároz mindent a csízmájával, szanaszét hagyja ruháit a házban, sosincs otthon, folyton pityókás, és gyakorta bámulja más asszonyát. Hogy kíváncsiságodat kielégítsem azt is elmondom, Rómeó mit csinál. Benvoloival kocsmázik, Parissal gyakran csatázik, Júliával folyton vitázik, nyűg számára a sok gyerek. Fiatal nőket szédít, hiszen Julcsinak már nem olyan feszesek a keblei, és mindig pont akkor „fáj a feje”. Rómeónak elege van már nagyon, nem ilyen életet ígért az a fránya Shakespeare. Telnek az évek, a gyerekek kirepülnek, főhőseink megöregedtek, egymáshoz csúnyultak, folyton morognak, veszekednek a másikkal”
- Ennyi elég? Vagy meséljem még tovább?- kérdezi Will.
- Jaj, könyörgöm, ne folytasd!- rimánkodik az írónő, fülét is befogta, csak hogy ne hallja. – Ez nem szerelmi történet, kész horror. Nem lehetne inkább az a vége, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak?
- Ugyan már, abban hol a dráma? Abból, hogy lesz tragédia? A tragédiára kíváncsiak az emberek. Ugyan ki nézné meg a Titanicot, ha jó lenne a vége?
- Nem vitatkozom. Legyen tragédia, de akkor legalább fiatalon halljanak meg, míg szeretik egymást.
A költő befejezte művét. Írónőnk is beletörődött, hogy most nem lesz happy end, de azért bosszúból elmormol egy kis átkot Williamre.
- Megtapasztalod még Sir, hogy az igaz szerelem soha nem múlik el, majd ha szerelmes Shakeapeare lesz belőled, majd megnézem a mozifilmet, hogy tudjam, miként viseled:)!