„Csipkerózsika és a Szőke herceg”

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen, az Üveghegyen túl, messze- messze a mesék és álmok birodalmában élt egy királyi pár. Gyermekre vágyakoztak már réges- régen. Megszánták őket az égiek, szerelmük gyümölcse, egy gyönyörű szép lányka megérkezett, ő lett a birodalom legszebb éke, szülei legféltettebb kincse. Haja arany, szeme égkék, orcája rózsa, így lett neve Csipkerózsika. Megkapott minden földi jót, tündér keresztanyák ajándéka volt csuda jó. De egy tündért lehagytak a parti listájáról, ezen a csodalény kellően berágott, dehogy ne tartsák szőrös szívűnek, haláli meglepetést küldött a kisdednek. Átkot bocsátott fejére: „ A királylány 18. születésnapi bulija, lészen Csipkerózsika halotti tora. Ugyanis halálos ismeretséget köt egy rokka gyilkos orsójával.”
Szerencsére akadt még egy földöntúli segítség, az egyik tündéranya enyhített a gonosz átkon: „Mikor Csipkerózsika megszúrja ujját az orsó tűjével, nem távozik örökre az élők sorából, csak mély álomba szenderül az egész birodalommal együtt. Párnái közt pihenget, míg el nem jön a Szőke herceg, ki csókjával elűzi a hosszú álmot.”
Teltek múltak az évek, a királylány meseszép hajadonná serdűlt. Híre a birodalom határain túl is eljutott. Egészen a szomszédban lakó hercegek füléig. Jó partit sejtett minden legény. Nem aggódott az átok miatt senki, hiszen Rózsika királyi atyja elégedte országa összes rokkáját. Így a 18. évben boldog ünneplésre, és nem szomorú torra készültek. De egy rokka mégis megúszta a pusztító tüzet (micsoda véletlen?! ), megtörtént a végzetes baleset. Csipke és a birodalom álomba szenderült.
A kastélyt csönd és az évek pora lepte el. A palota legmélyén, ágyában várta a királylány a herceget és az áloműző csókot. Jöttek is a lovagok, szőkék, barnák, vörösek, daliásabbnál- daliásabb fehér táltosokon. De egy sem jutott át a gonosz tündér tövises falán. Sok dalia veszett oda. Csipkerózsika pedig csak várt, várt és várt…
Elszaladt röpke 100 év, a kastély felé vágtatott végre Szőke herceg. Csodák-csodájára lova előtt leomlott a tüske fal. (Csodák igenis léteznek, hiszen ez egy tündérmese!) Szőke bejutott a kastélyba, felkutatta Csipkerózsikát. Rögtön bele is szeretett. (Mely férfi ne esett volna rögtön szerelembe. Szőke fürtök, rózsás arc… És meg sem látszik rajta, hogy már túl van a tízedik X-en!) Elcsattant a csók! Csipke felébredt, pillái rebegtek. Szőkére nézett: „ Hú de jó pasi!” - gondolta. Feléledt a királyi udvar is, a szülők szervezték a hetedhét országra szóló lagzit. Hat nap, hét éjszaka ünnepelt a birodalom. Szőke és Csipke beköltözött a nászajándékba kapott palotába. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Egyszer volt, régen volt, talán igaz sem volt…

Ezt a történetet már dédanyáink is áhítattal hallgatták egészen zsenge kishölgy koruktól. Melyik kislány nem szeretne e mesét hallva, azonnal királylánnyá változni. Hiszen királylánynak lenni olyan szuper jó. Olyan kastélyunk lehet, mint Barbie-nak, tengernyi báli ruhánk, tökhintó lovassal. (Persze csak ha Hamupipőke kölcsön adja, és miért is ne adná kölcsön, hiszen Ő a legjobb barátnőnk.) Mondhatod, hogy téged nem érdekel a palota, a ruhák, sem a hintó. De a királylányosodáshoz tartozik minimum egy herceg is. Na, itt már tuti, hogy te is felkapod a fejed 
A királylányok (én, te, mi) csak fekszenek párnáik között, a mese passzív szereplői, várják, hogy beessen végre Szőkéjük. Várniuk kellene, hiszen a meséből is ezt tanulták. De mi történik, ha nem jön Szőke??? Csipkerózsika örök álomra ítéltetik? Vagy felkell, megigazítja ruháját, belövi a haját, elkészíti a sminkjét. Elmegy a pszichológusához, vagy a Harmónia Klubba, esetleg találkozik a többi barátnő-királylánnyal. Orvosa, guruja, jógaoktatója, jósnője, barátnői segítségével meggyógyítja önmagát. Állást talál, építi a karrierjét. Megveszi, berendezi saját kis palotáját. Telnek az évek, Szőke még mindig sehol (talán lekéste a metrót?). Csipke már több szeretne lenni, mint egy királylány, anyává akar válni. De ehhez egy férfi is kéne. Vagy nem? Királylányunk a helyi spermabank segítségével egy donorhoz jut, majd 9 hónap múltán egy kishercegnőt hoz a gólya. Királylány- mama nevelgeti pici lányát, mesével ringatja álomba, esténként elhangzik az „ Egyszer volt, hol nem volt…”. Cseperedik a lány, elindul szerencsét próbálni, keresi a lovagot, hiszen a meséből jól tudja, szőke lesz és jól csókol majd.
A herceg, akire vártunk, vártunk, és csak vártunk… MIT CSINÁL? FÉNYEZI PÁNCÉLJÁT, CSISZOLJA KARDJÁT, PATKOLATTJA LOVÁT? Majdnem, de nem egészen. Huszonévesen spermadonorként gyűjti vagyonát, később már menő munkája van. Nem keresi a királylányt, csak múlatja az időt. Lovagi tornákra jár, pókerezik, meccset néz a haverokkal, menetrendszerűen összetör néhány szívet. Felette is elszállnak az évek, pontosan 18 szór 12 hónap. Csengetnek egy nap. Szőke ajtót nyit, ajtóban egy fiatal lány áll. Hercegünk e képen gondolkodik: „ hú, micsoda szép kislány, bár kissé fiatal hozzám!” A leány így szól: „Szia, apu!” Szőke enyhe agyvérzést kap, majd a padlón koppan. Agyrázkódásából szenderegve foteljébe huppan, elővesz egy könyvet, hogy kibogozza a kusza szálakat. Hiába olvas a sorok között, sehol sincs ez így megírva. Grimmék elmehetnek a búsba. „ Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt…”