Skizofrén világ

„Told az íróasztalodat a sarokba, és valahányszor leülsz írni, emlékezz rá, hogy miért nem a szoba közepén áll. Az élet nem a művészet támogatására szolgál. Másképp működik!” ( Stephen King)

Íráskényszerem blokkoló hatással van rám. Írnék, túl sok mindent egyszerre. Itt van mindjárt a blog- ezt most letudom ezzel a bejegyzéssel. Nem annyira kreatívan, mint szeretném.
Ott van még a következő regényem is, ami egyszerre halad rohamtempóban, és feneklik meg. Terjed, növekszik a fejemben, de papírra egy sort se vettettem hosszú-hosszú ideje. Pedig kevés hang van a világon, ami kedvesebb nekem, mint a billentyűzet lágy kattogása. Nehezíti a helyzetet, hogy egy újabb regény születik bennem, a folyamatban lévő mellett, versenyt futva vele.
Biztos vagyok abban, hogy a skizofrénia bennem is gyökeret vert. Nem létezik, hogy egyetlen agyban-lélekben ennyi gondolat-érzés keringjen. Szerintem valahol mindenki skizo. Több személyiséggel bír. Hol az egyiket veszi elő, hol egy másikat, akár csak a Dollhosue személyiség bankjában. Piros barátnőm agyában is többen laknak-különösen vizsgaidőszakban.
Egy darabból vagyunk, vagy több darab tesz ki egyet?
Én egyik lélekdarabomban valami új van alakulóban. Egy újabb regény. Sürget, hogy hagyjam félbe azt, amin éppen dolgozok (dolgoznék). Más szempontból azt is érzem nem léphetek tovább, míg az előzőt be nem fejezem.
És még lógok egy novellával Fanni születésnapjára! Nem lehet akármilyen, két befejezést is rendelt a Kékszemű. Egy happy and-et és egy szomorút!
Azt hiszem, bevonulok elefántcsont tornyomba, kiteszem a „Zárva. Ne zavarj táblát!” Talán tavasszal előjövök, de ezt még meggondolom!
Andus