Két napja a döntéseinkről, és azok hatásaikról merengek. Amikor meghozol egy döntést, belegondolsz abba, hogy milyen következményekkel lesz másokra? Egyáltalán eszedbe jut, hogy ami teszel, az nem csak rád, de másokra is hatással van? Talán nem is gondolod, hogy másra is kihat, hiszen látszatra csak veled kapcsolatos dolog. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikről tudod, neked kell benne döntened, de érinti a veled élőket is.
Azt hiszem, kevés nehezebb feladat van az életben, mint az hogy döntést tudjunk hozni, méghozzá helyes döntést. Amikor határoznod kell, persze végig gondolod, hogy is lesz ez jó. Személyiségtől függően hosszabb-rövidebb ideig végig veszed, milyen következményekkel járhat, de mivel sajnos (vagy szerencsére) nem látunk bele a jövőbe, nem tudhatjuk biztosra, mi lesz a mozi vége. Mindig akad valami váratlan fordulat. Erre szokták azt mondani, ez élet tartogat meglepetéseket, illetve azt, hogy az sors a kreatív (olykor szadista) forgatókönyvíró, az ember meg a színész, aki eljátssza a szerepet, amit kijelöltek neki. ( Személy szerint jobban szeretnék abban hinni, hogy mi magunk írjuk a sorsunkat, és nem egy előre kijelölt, meghatározott utat járunk be.)
Na jó, nehezen de megszülöd a döntést. Mi lesz utána? Lehet, hogy a következő pillanatban, már úgy éled meg, rossz döntés volt, de visszacsinálni már nem lehet. Fenemód megszenveded minden következményét. Végig kíséri az életed, ott van minden napodban, és neki tulajdonítod, minden rosszat, ami veled történik. Eltelik öt, tíz, húsz vagy még több év. Visszapillantasz, számot vetsz, és arra a megállapításra jutsz, hogy bár akkor rosszul döntöttél, amikor még csak úgy gondoltad, ez lett a helyes döntés. Viszont az által, amin keresztül mentél, lettél az, aki ma vagyok. Nem ott tartanál, ahol tartasz, ha ez és ez nem történt volna meg veled. Mindennek megvolt az oka, így kellett alakulni. Szerencsés vagy, hogy így alakult az életed.
De, és itt jön a Nagy DE! Mi van akkor, ha hoztál egy döntést, úgy gondoltad ez a helyes. Mások életét is befolyásolta, én ugyan végig szenvedted, már azelőtt, hogy határoztál volna, de úgy gondoltad, rajtad kívül, mindenki jól fog vele járni, és ennyi áldozatot igazán meghozhatsz, azokért, akiket szeretsz.” Hős voltál”, lemondtál arról, amit te szerettél volna. Azt hitted jól döntöttél. Eltelik öt-tíz év, és kiderül, ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna. Elég egyetlen esti beszélgetés, ami éveket váratott magára, és rájössz, amikor belenézel a szemébe, amit helyesnek hittél, nem csak téged tett tönkre, hanem azt is, akit a legkevésbé akartál bántani, aki miatt döntöttél a „magad kárára”. Ez az a pont, amikor elő vennéd a „forgatókönyvírót” és kitekernéd a nyakát, bár ez sem segítene, továbbra is a bűntudattal, régi kedves barátoddal, (aki követ, mintha csak az árnyékod lenne),alszod összeölelkezve álmatlan álmodat… Andus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése