Hogy miről szól ez a bolg? Jó kérdés... Kezdő pennaforgató küzdelmeimről és élményeimről. Levezetem íráskényszerem az engem foglalkoztató témákkal. A többi majd még körvonalazódik...






hangulat

hangulat
Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van!

2010. február 15., hétfő

Költőim

Rengeteget olvasok, főleg prózát, a költészetet általában hanyagolom, de nem teljesen. Számba vettem kedvenc költőimet. Felsorolom, de nem rangsorolom:
1. Elizabeth Barrett Browning: angol költőnő, a 19. század első felében élt, Robert Browning szintén költő feleségek. Kertész Erzsébet írt az életéről egy fantasztikus regényt. Címe: Elizabeth

Mondd újra

(a Portugál szonettek-ből)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...
Babits Mihály fordítása

Rád gondolok!
(a Portugál szonettek-ből)
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
Kardos László fordítása

Robert Browning
(1812-1889)

Az elveszett kedves


Nos, vége! s bármily fájó íz is,
úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
már a tornác ivén!
A szőlők ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes
- s lásd, minden szín kiég...
Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh
nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
de annak is jut ám
egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szivem hadd őrzi görcsösen -
s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
lelkemből nem múl sohasem!
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
csak tán csöppnyit puhább,
s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
csak tán picinyt tovább...
Tóth Árpád fordítása

2. William Shakespeare : Nagy Willit senkinek se kell bemutatni Rómeó és Júlia, Makrancos hölgy, Vízkereszt, Sok hűhós semmiért ezek nálam etalon. A szonettek már kevésbé vannak a köztudatban, de attól még nem kevésbé zseniálisak!

116.szonett

Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.

3. Ady Endre : szinte minden verse, a szimbolizmus királya

A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

4.szívemnek legkevesebb költője: Cs.Piorsa

Egy új nap, egy új élet reggele ébred Rád,
A nap az ablakon besütve ébreszt fel, jelezve:
A bőrönd már megtelve, ideje menned.
Becsukva gyerekszobád ajtaját, kattan a zár,
S Magad mögött hagyod eddigi életed.

A könyvek a polcról, a képek a falról, s a macik az ágyról
itt maradnak, nem mennek Veled a nagybetűs életbe.
Csak az emlékek maradnak Neked.

Vár Rád egy másik hely, egy másik város.
Az udvaron még visszafordulsz: a szélben a gyümölcsfák hajladoznak,
A rózsák millió szirmai szomorúan hullnak a homokba.
Kutyacsaholást hallasz, s a Kiskedvenc egy utolsó pacsit ad.
A kertkapu égzengető zajjal csapódik be, még
egy szippantás a vidéki létből, mely majd örökre szívedben ég.

Tudod, hogy vár Rád egy másik hely, egy másik város.
Félelemmel vegyes érzelmekkel várod a kezdetet.
A küszöböt átlépve, becsukódik mögötted egy ajtó,
Megrettensz, de ablakot nyitva enged magadhoz új életed.

Reggel mész el, s este térsz vissza.
Eszel, alszol, dolgozol. Ez hiányzott annyira?!
Bánod-e már az önálló létet?
Bánod-e, hogy otthagytál sok szeretett embert?
- „Oh, igen!” – mondanád azonnal. De te is tudod,
kellett, hogy ez történjen Veled.
Hisz kellenek az új élmények, új emberek,
új barátok, miközben a régiek is mind szívedben élnek;
vagy akár még az is lehet, hogy a melletted
lévő ágyon hajtja álomra fejét majd’ minden éjjel.
Éjszakába nyúlóan hallgat Téged, holott ismer már jó pár éve.
Átsegít a nehéz napokon, Veled van magányosnak vélt óráidban.
Persze van más is, aki melletted van,
Habár csak az éter hullámhosszán adhat tanácsokat.
Támaszt nyújt minden áldatlan pillantban.

Bánod-e még az önállóságodat?
Bánod-e még a változásokat?
Nem hagytál ott senkit, ezt te is tudod, csak
elszólít a felnőtt lét, a munka világa.

Küzdesz, mert ezt akarnod kell.
Harcolsz, mert azt hiszed, kell.
Tűrsz, mert tudod, időnként kell.
S örülsz, mert érzed, ezt is lehet.

Tudsz nevetni, hiszen mindig hazatérsz.
Mindennap hazamész gyermekszobád falai közé.
Mindennap újra ott áll melletted Édesanyád, ahogy
próbálgatod sütés-főzési tudományod.

S mikor tényleg a kert kapuban vagy,
csak egy pillanatra hasít beléd éles fájdalom,
mintha valamid a mindennapokból hiányozna.
De elhessegeted az álnok gondolatot, hiszen érzed és tudod,
mindig Ez lesz az Igazi Otthonod.

1 megjegyzés:

  1. Egyetértek veled, bár szerintem az utolsót jobban is megválaszthattad volna. :) De természetesen megtisztelsz, hogy ilyen nevek mellett én is a kedvenced vagyok! *irul-pirul* *örül* :D

    VálaszTörlés